Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.Kaland

2009.07.23

Cassy próbált vigasztalni, és igaz, hogy talán égő, de az ő vállán sírtam ki magam. Az óra reggel 8-at ütött, mikor eszembe jutott, hogy kicsi Fredemet bezártam a lakásba.

- Cassy nem vinnél haza a biciklimmel, együtt, azt hiszem Fredet bezártam a lakásba. Ekkor Cassy bepattan a kocsiba, padlógázt nyomott és pár perc alatt ott voltunk, szerencsére Fred a kertben volt, mert ki tudott menni a „Kutyabejárón” és az ajtó is zárva volt. Letettem a biciklimet a fészerbe, és visszaültem Cassy Sárga Fiat Pandájába és visszahajtottunk a kórházba. Út közben meséltem Cassynek a gyermekkoromról. Arról, hogy hol nőttem fel, és milyen volt az én családom. Arról, hogy mennyire imádom a családomat, és hogy milyen a családom. Mikor odaértünk a kórházba, értesítettek, hogy mennem kell a 47-es kórterembe, a 4. emeletre. Cassy beszaladt az irodámba és előkészítette a sürgősségi dobozt. Én addig felmentem a 4.-re a szülészeti osztályra. Egy kismamát hoztak be, aki valószínűleg ránézésre ikreket várt, de a kartonja szerint még csak a 7. hónapban volt. A férje azt mondta elfolyt a magzatvize, ez azt jelenti, hogy császármetszésre szorul. Letelefonáltattam az egyik ápolónővel Cassynek, hogy ne csak a sürgősségit hozza fel, hanem a szüléshez szükséges kellékeket meg egy altató injekciót. Cassy sietve összekapta a cuccot, és beszállt a liftbe, ami rövid várakozás után megérkezett. Addig én megnyugtattam a kismamát, hogy minden rendbe lesz. Cassy gyorsan feljött a 4.-re be a 47-es szobába, letette a hordágy asztal aljába a cuccot, ahol a kismama feküdt. Áttoltuk a műtőbe, Cassy pedig beadta neki az altatót. A műtét úgy kb. fél óra alatt készen volt. Két egészséges kislánya született, akiket súlyuk miatt inkubátorba kellett tenni, az egyik 1500 g a másik pedig 1300 g volt. Az újdonsült anyuka felébredt 3 óra múlva, és nevet adott végre a két csöppségnek. A nagyobb kislány, aki előbb született a Jill London nevet kapta, a kisebbik pedig az Andrea London névvel büszkélkedhetett, hiszen a két kislány Jack London, híres divattervező első két gyermekei. Cassyvel együtt lementünk az első emeleti irodámba, ebédelni, és pihenni egy kicsit. Ekkor csörgött a telefon a recepcióról, hogy Anton Atya megérkezett, tárgyalni kíván velem és Cassyvel.

- Jó Napot Atyám! – köszöntünk neki, mindketten felálltunk, majd Cassy szólalt meg először:

- Foglaljon helyet a kanapén. Az atya leült, és így szólt:

- Nos, Leo nagyon jó ember volt tisztességes temetést érdemel. Ami engem illet, a lehető leghamarabbra kell tennünk eltemetését, ha jól tudom neki nem volt családja. Igaz ez? – kérdezte Anton atya.

- Így igaz, én voltam a családja, a szomszédomban lakott, közös kertünk volt. Mellesleg a legjobb barátom volt, és úgy tekintettük egymásra, mintha testvérek lettünk volna.

- Nos, ebben az esetben, azt hiszem, akkor nincs kit értesíteni a haláláról, de nagyon szeretném, ha ön és Cassy ott lennének a temetésén. Ezen kívül, hogy kinek szólnak, az a maguk gondja legyen, ma Péntek van. Hétfőn nem vagyok Bon Tampsban, El kell látogatnom Illionis megyébe, az egyik atyához. Kedden délelött 10-kor megfelel? – kérdezte Anton atya.

- Igen, azt hiszem, megfelel. Leonak is a Kedd volt a kedvenc napja, mert akkor mindig szabadnapos volt a boltban.  – meséltem Cassynek és az atyának.

– Cassy, te mit szólsz a keddhez? – kérdeztem tőle.

- Nekem megfelel, végül is, Leo megérdemli, ez a legkevesebb, ha már megmenteni nem tudtuk az életét. – válaszolta szomorúan Cassy.

- Akkor megegyeztünk. – Szólt Anton atya, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kilépett volna az ajtón így szólt:

- A költségek miatt ne aggódjanak, nem kell a Kórháznak állnia, A polgármester felajánlotta, hogy a város pénzéből lesz fizetve a szertartás és minden más is. Ekkor Anton atya elhagyta az irodámat, mi pedig Cassyvel folytattuk az ebédünket, a leves után, már épp Tojásos nokedlit ettünk, amikor kopogtattak. Az egyik nővér volt az, hogy elájult az anyuka. Felsiettem Missis Londonhoz, és kinyitottam az ablakát és egy kicsit meglocsolgattam az arcát hideg vízzel, majd így szóltam a nővérekhez:

- Ezt azért ne mondják, hogy nem tudták volna megcsinálni, egyedül, nem hiszem el, hogy ez ennyire bonyolult feladat lett volna a maguk számára. Ekkor behívtuk Mr. Londont, a kórterembe, hogy megnézhesse a feleségét. Én pedig lementem Cassyhez, és folytattuk a beszélgetést, és az ebédet.

- Lehet, hogy elmegyek innen valahová máshová, Világot akarok látni – szólt Cassy. Hiányoznék neked igaz? – kérdezte Cassy tőlem.

- Igen Cassy, azt hiszem, hiányolnálak, tudod, soha nem volt nálad szorgalmasabb segédem, kedves vagy, jól végzed a munkádat, büszke vagyok rád. – mondtam, mire ő pedig elpirult és lehajtotta a fejét. Elővett két almát a táskájából, az egyiket átnyújtotta nekem, én pedig elfogadtam, és megköszöntem. Cassy kezébe vette a szép piros almát és beleharapott.

- Tudod Jerry, be kell vallanom neked valamit, amit eddig sosem mertem elmondani senkinek. – felhúztam a szemöldökömet, annyira meglepődtem.

- Szóval, Cassy, hallgatlak. Néhány percnyi néma csönd után belekezdett egy történetbe.

- Néhány éve, szám szerint 3 éve, meghalt a barátom, akivel nagyon szerettük egymást. Már jegyben jártunk. Ő volt mindenem. Akkor voltam szerelmes utoljára, és akkor úgy éreztem, ellenem, van a Világ, és, hogy soha többé nem lesz sem munkám, se barátom, és szerelmes sem akarok lenni soha többé. Mexicoban éltünk a családjával. Halála után költöztem ide Louisiana területére, és kezdtem uj életet, avval, hogy felvettél engem ide magad mellé. Ez pontosan 2 éve volt, emlékszel rá? Nagyon letört voltam, nem mertem elmondani miért, hát most már tudod. Nem akartam beszélni róla, mert fáj az emléke, a szülei nagyon szerettek engem, és most hogy próbáltam felejteni, az anyja felhívott és kérte, hogy töltsek náluk egy hétvégét. Nem vállaltam, nem akartam felszaggatni a sebeket, de azzal, hogy felhívott, eleve előjöttek a régebbi emlékeim. Hogy milyen boldogok voltunk Johnnal, az egy másik élet volt, ez pedig már egy új, és azt hiszem, érzek valamit, ami új, és 3 éve nem volt az életemben. – mesélte Cassy. Félbeszakítottam egy pillanat erejéig.

- Tudod, én komolyan soha nem voltam szerelmes, ha erre gondolsz, azt hiszem, soha. Barátnőm volt, de eljegyzésig sohasem jutottunk. Néha úgy érzem, hogy mi többek vagyunk, mint barátok, de akkor rájövök, hogy ez az egész csak egy álom. Kérlek, folytasd, amit elkezdtél, nem akartalak félbeszakítani.

- Röviden ennyi a történet, nem akarom szaporítani a szót, így is elbeszélgettünk egy csomó időt. Nekiállok pakolni a gyógyszerek közt.– mondta Cassy, majd felállt, és a szekrényhez sétált. Hosszú lila szoknyát, fehér blúzt és lila kosztüm felsőt viselt. Hosszú vékony lábán fehér színű nejlonharisnyát hordott, és egy lila magas-sarkú cipőt viselt reggel. Most természetesen rajta volt a fehér köpenye, a kosztüm nélkül, egy fehér nadrág és a klumpája is. Odasétált a szekrényhez és elővette a listát az asztal fiókjából. Rajtam egy fehér zakó volt, egy világoskék inggel, fehér nadrággal, és fekete cipővel, általában. De most még én is az orvos vagyok itt, nem pedig üzletember, ezért rajtam is csak az ing volt, egy fehér nadrág és egy fehér kényelmes papucs, amit még anno a Schollnál vettem. Elindultam Cassy után és leültettem a székre.

- Most nincs munkám, tehát én pakolok, mondom a nevét, te pedig kipipálod, ami megvan, ha valamit nem találsz, szólsz! – mondtam Cassynek, ő pedig bólogatott. És elkezdtük szortírozni a gyógyszereket. Amikor széjjelszedtük őket, akkor összeírtuk, melyik emeletre, melyik kórterembe, melyik betegnek kell adni. Ez volt nagyjából 4-5 óra. Csodáltam is, hogy nem hívtak minket sehová. Megint eltelt egy nap a nyárból. Július 31.-e volt ez a mai nap, vagyis a nyár közepének utolsó napja. Holnap már Augusztus lesz, és mi egész nyáron dolgoztunk, de arra gondoltam, Augusztus végén elhívom magammal Svédországba Cassyt, egy kis szabadság mindkettőnknek. Úgy vélem ő az eddigi legjobb segédem. Azt hiszem, szólok Ginny igazgatónőnek, hogy adjon egy kis fizetésemelést neki.

- Végeztünk. – szóltam Cassyhez. Hazaviszel ma is, ha megkérlek?Nem felelt, csak elindult az ajtó felé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.